2013. június 28., péntek

2013. június 27., csütörtök

Kinek a kezében van


 

Egy kosárlabda az én kezemben kb. 3000 forintot ér.
Michael Jordan kezében kb. 290 milliót.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy baseball-labda az én kezemben kb. 1000 forintot ér.
Ugyanez Thomas McGuire kezében kb. 130 milliót.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy teniszütő az én kezemben nem ér semmit.
Ha a teniszütőt Gabriella Sabattini fogja, akkor megnyeri a Világkupát.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat.
Egy bot Mózes kezében kettéválasztja a hatalmas tengert.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy parittya az én kezemben egy gyermekjáték.
Egy parittya Dávid király kezében hatalmas fegyver.
Attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér az én kezemben két halas szendvics: a tízóraim.
Öt kenyér és két hal Jézus kezében jóllakat ezreket.
Attól függ, kinek a kezében van.

Szögekkel a kezemben elkészíthetek egy madáretetőt.
A szögek Jézus kezében megváltást hoztak az egész világnak.
Attól függ, kinek a kezében van.

Ahogy már észrevehetted: "Attól függ, kinek a kezében van."

Tehát tedd le a törődöttségedet, a félelmeidet, az aggódásaidat,
a reményeidet, az álmaidat, az életed, a kapcsolataidat, a családodat
és az egyházadat az Isten kezébe,
Hiszen tudod:
ATTÓL FÜGG, KINEK A KEZÉBEN VAN!

2013. június 26., szerda

Összpontosíts A Mai Napra!



Vannak olyan emberek, akik vagy sajnálják a tegnap hibáit vagy idegesen félnek a holnap kihívásaitól. De Isten nem a te tegnapodban él; az Ő neve “ÉN VAGYOK”, nem “ÉN VOLTAM” vagy “ÉN LESZEK”. A Zsidó 11:1 azt mondja, “A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. ” A hit most, és a Biblia azt mondja, hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsidó 11:6)

A hitélet nem a tegnapról és a holnapról szól, ez a mai napról! A hit most dolgozik! Ez a te válaszod Istennek és az Ő Igéjének – MOST. Szóval, a múlt sajnálata helyett vagy a jövő miatti aggódás helyett összpontosíts a mai napra! Kérdezd meg magad, “Mit akarok most elérni?” Ez az, ami számít. Hozd ki a lehető legtöbbet a mai napodból.

A tegnap sajnálata vagy a holnap félelme a mai napi boldogságod ellensége. Nem számít, hogy a tegnapi nap értékelése nem volt kedvező, de az a tegnap volt, és elmúlt. Összpontosítsd most a figyelmedet Isten Igéjére. Elmélkedj az Ő igazságáról a személyiséged és az identitásod kapcsán Krisztusban, és ne a múlt bukásairól vagy a jövő félelmeiről. Egy üzletember, aki azt mondja, például, “Tudom, hogy a javaslatomat nem hagyják jóvá” Ez már a holnaptó való félelem hangja. Isten nem győzedelmeskedik a félelmedben; Ő inkább győzedelmeskedik a te hitedben.

A holnapi bukás előkészítése helyett, vagy a negatív válaszoktól, ami emberektől kaphatsz, válaszd azt, hogy pozitív és boldog légy a mai napon; tedd a napodat sikeressé. Amikor Illés az Úrral találkozott a Hóreb hegyén, Isten megkérdezte őt: “Mit csinálsz itt, Illés?” (1 Királyok 19:9). Nem az volt a lényeg, hogy hol volt azelőtt vagy hova tartott. Isten aggódott a jelenlegi tartózkodási helye miatt. Ma az, ami számít, hogy tedd meg a lépést, hogy a mai napod a legjobb legyen. A holnap csak azokhoz tartozik, akik a mai napot megbecsülik, mert mai nap az ugródeszka a holnaphoz.

Forrás: Bővitett Biblia

2013. június 24., hétfő

Az Isten Igéjének újjlenyomata.



A legegyszerűbb dolgok egyike, amit megtehetünk az, hogy olvassuk Isten Igéjét. Gyermekeink látnak bennünket a TV előtt ülni és futball meccseket, vagy filmeket nézni, de látja-e az utánunk következő generáció, hogy Isten Igéjét olvassuk? A mai gyerekek és fiatalok nem azt teszik, amit a felnőttek mondanak nekik, hanem amit a felnőttek példájából látnak. Mikor láttak gyermekeink a konyhában a Biblia fölé hajolva olvasni és kutatni Isten akaratát? Vagy az újság helyett Isten éltető szavát tudakolni? Milyen nyomot hagyunk magunk mögött? A bibliatanulmányozás végcélja nem a bibliaismeret, hanem Isten megismerése: nem csupán az, hogy intellektuálisan többet tudjunk meg Istenről, hanem hogy megismerjük Őt, mint személyes Barátot, Urat és Királyt. Jézus Krisztus figyelmeztette a korabeli írástudókat és igetanulmanyozókat, hogy önmagában az Ige kutatása nem lehet cél. A cél a személyes kapcsolat a Megváltóval!
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!” (János 5:39-40.)

Kovács-Bíró János  

2013. június 20., csütörtök

Ki vagyok én?


„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”
Mózes első könyve 1:27

Ki vagyok én? Miért vagyok ezen a világon? Miért élek? Mi az értelme ennek az egésznek? Unos-untalan feltesszük magunkban ezt a kérdést, mert tudnunk kell, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, és, hogy mivégre vagyunk itt.

Isten ma válaszol erre a kérdésre: A képem és hasonlatosságom vagy. Én alkottalak téged a saját kezemmel. Én akartam, hogy megszüless erre a világra, nem vagy a véletlen műve. Hozzám tartozol, én vagyok az, aki mindent úgy rendezett, hogy te pontosan akkor, amikor eljött az ideje, felsírj életedben először. Én ott voltam, amikor megfogantál, amikor fejlődtél az anyaméhben, amikor te sem tudod, hogy miért, de elindultál egy szűk folyosón át egy hideg és veszélyekkel teli világba. 

Hidd el, te nem egy átmulatott éjszaka nemkívánt eredménye, nem az elfelejtett fogamzásgátló tabletta, hanem az én megismételhetetlen, csodálatos alkotásom. Én akartam, hogy világra jöjj, én adtam neked életet.

Én alkottalak meg téged a saját képmásomra. Azért, hogy bemutass engem a világnak. Azért, hogy életedből megismerjenek engem, a szeretetemet, a gondviselésemet; hogy emberként élj ebben az embertelen világban; hogy barátja légy a melletted állónak. Azért, hogy képviseld az igazságot akkor is, amikor mindenki más a sárba tiporja. Azért, hogy védd az embert, amikor mindenki más követ dobna rá; hogy emeld fel a földről azt, aki már nem bír tovább menni ebben az erőltetett menetben. Azért, hogy mosolyogj akkor is, amikor mindenki dühösen átkozódik körülötted. Azért, hogy légy az én képmásom!

Sz-Cs Andi

2013. június 14., péntek

Megállni „az Emberfia előtt”


                                                           „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”
      Lukács evangéliuma 21:34-36

Belegondoltál már milyen lesz majd, amikor mindenkinek meg kell állnia Isten előtt? Milyen lesz majd életedben először belenézni a szemébe, és meghallani egyenesen hozzád intézett szavait? Milyen lesz majd először meglátni őt, akit csak elképzelni tudsz? Milyen lesz majd a tükör homályossága nélkül ismerni az Istent? 

Belegondoltál már abba, vajon mi rejlik tekinteted mélyén, ha Istenre nézel majd? Milyennek ismerted meg őt, és hogyan döntöttél vele kapcsolatban? A mai nap egy újabb lehetőség arra, hogy megismerd Istent valójában, és bátran, szeretettel néz a szemébe. Ma még elmondhatod neki, hogy szeretnéd igazán tudni, ki is Ő, és szükséged van az Ő jelenlétére. A ma még a tiéd, ezért hát jól gondold meg, mire használod fel értékes perceit!

Az örökké szemszögéből mit sem érnek a mindennapok nyűgjei, a megélhetés gondjai. Ne engedd, hogy ezek átvegyék gondolataid és életed felett az uralmat. Emeld szemed az igazán lényeges irányába, és ismerd meg az Emberfiát!

Sz-Cs Andi





2013. június 11., kedd

Akit szeretsz





Akit szeretsz, ajándékként fogadd

Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!
Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;
Érette Isten áldott nevét dicsérd!

Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,

Becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!
Ha jönnek is a szürke köznapok,
Legyen virággal díszített az asztal.

Akit szeretsz, szeresd imádkozón;

Hordozd erőtlenségeit szelíden.
Állj érte naponként az Úr előtt;
Kegyelméből javadra fordul minden.

Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.

Ne verjen sátrat nálatok a bánat!
Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,
Vidám énekszó lengje át a házad.

Akit szeretsz, szeresd hűségesen.

Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!
Boldog, ki társát boldoggá teszi,
Kinek az Ige szent fénye világít.

Gerzsenyi Sándor

2013. június 8., szombat

Állj le! Pihenj!

Manapság minden az előrehaladásra, gyarapodásra, végső soron a hajtásra sarkall minket. Senki sem buzdít arra, hogy pihenj. Aktív szórakozásra igen, de pihenésre nem. Vagy mégis?


Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé. Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. (Mk 6,30-31)
Teljesítmény-központú világban élünk, és ez rányomja bélyegét hitéletünkre is. Persze ez a gondolkodásmód bizonyos szempontból érthető, hiszen a hétköznapokban a legtöbb tevékenység sikerességét valamiféle eredmény alapján tudjuk értékelni. Annál hasznosabb egy tett, egy munka, minél több, jobb, nagyobb és népszerűbb a végeredménye. Ezért viszont keményen meg kell dolgozni, hiszen az eredmény és a befektetett idő, energia a legtöbb esetben egyenes arányban állnak egymással.
Ez érvényes a hívők Istentől kapott küldetéseire is, de számukra van egy fontos parancs, amit nem szabad szem elől téveszteni: a pihenés parancsa. Hogy átérezd, ez mennyire komoly, gondolj bele, hogy az ünnepnap megszentelése – és ezzel együtt a megpihenés – ugyanannak a tíz parancsnak az egyike, mint a gyilkosság vagy a paráznaság tilalma. Ebben nem csak az istentisztelet és az Úrra való odafigyelés van parancsba adva, hanem a munkától való tartózkodás, a pihenés is:
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van.
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. 
2 Mózes 20:8-11














Istenre igazán odafigyelni, akaratát, tervét megérteni nem lehet a hétköznapi munka rohanása közben, ahhoz meg kell állni pihenni.
A Biblia a fáradtságot nem a gyengeség vagy az alkalmatlanság jelének tekinti:
-Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. (Ézs 40,30)

Igen, még a legkülönb is elfáradt:
-Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. (Jn 4,5)
Ő is tudja, hogy a fáradtságra – legyen az testi vagy lelki – az egyetlen megoldás a pihenés, ami annyira fontos, hogy megparancsolta az embernek.
Isten igéje tehát kifejezetten tiltja az állandó hajtást. Azért, mert fáradtan nem vagyunk képesek úgy végezni a feladatainkat, ahogy kellene, és ez érvényes az Istentől kapott küldetések teljesítésére is. Isten tudja, hogy ha nem pihensz,akkor egy idő után a fáradtságtól mindenre alkalmatlanná válsz.
A cikk elején idézett igerészlet is erről szól. Amikor Jézushoz visszatértek a tanítványok, akiket Ő küldött ki prédikálni és gyógyítani, nagy örömmel beszélték el, hogy miket cselekedtek és tanítottak. Annyira lefoglalta őket a szent feladat, hogy még enni sem volt idejük. Jézus pihenésre szólította fel őket. Nem azért, mert a csúcson kell abbahagyni, hanem azért, mert ott van szükség leginkább a pihenésre és az Istenre figyelésre.

2013. június 7., péntek

Zivko Kustic: Gyár a toronyban

A korlátlan lehetőségek országában élt egy többszörös milliomos, egy különc, aki azt hitte, pénzen mindent megvásárolhat. Egyszer magához hívatta az építészét, aki remekműveinek megalkotásában a legmodernebb műszaki megoldásokat alkalmazta. A gazdag ember előhozakodott kívánságával: egy magas tornyot szeretne vele építtetni. A mester helyeslően bólogatott. A megrendelő megmagyarázta, hogy a toronynak négy méter átmérőjűnek kell lennie. Az építész erre is bólintott. A milliomos pedig részletezte remekművének a terveit: a toronyban oszlopok és folyosók legyenek, ezenkívül teherfelvonó és vízvezeték-hálózat. E szavak hallatán már nem bólogatott az építész, hanem elgondolkodott. A megrendelő azonban tovább fejtegette elgondolásait: az építkezéshez nem szabad használnia sem betont, sem vasat. Az építész értetlenül bámult a gazdag emberre, az pedig minden zavar nélkül tovább ecsetelte remek elgondolását. A torony
falának a vastagsága legfeljebb fél méter lehet, magassága pedig 1500 méter! E szavak hallatán tátva maradt az építész szája. "S ez még nem minden", jegyezte meg a megrendelő, "a toronyban egy gyárat kell felépíteni." Az utolsó szavakat már nem hallotta az építész. Rémületében otthagyott csapot-papot, abban a meggyőződésben, hogy a gazdagnak, sajnos, elborult az elméje.
Ilyen torony - képtelenség! A matematika, a fizika és a kémia minden szabályának és töményének alkalmazásával is kivitelezhetetlen! Csak álom!

Ez az építmény viszont valóság, csak ezerszer kisebb változatban - létezik minden egyes rozskalászban. Minden méret, amelyet a gazdag ember megjelölt az építészmesterének a fantasztikus torony megrendelésekor, minden méret ezerrel elosztva érvényes a rozskalászra. Ez a kalász az az építészeti csoda, amelyet lehetetlen utánozni, mert a magassága valóban négyszázszor nagyobb, mint az átmérője. Beton és vas nélkül épült fel. A kalászban folyosók és csatornák húzódnak. És "felvonók" meg vízvezetékek, amelyek a kalász hegyéig szállítják a tápanyagot, a kalász hegyén pedig valódi gyár helyezkedik el, ahol mindennapi kenyerünk készül.

Millió kalász ring a mezőn, és éjjel-nappal hálaéneket zeng az Isten csodálatos bölcsességéről és mindenhatóságáról.

Forrás: www.felfedezesek.hu

2013. június 6., csütörtök

Nincs olyan messze...



Talán a mögötted álló időszakban nem igazán voltál szívélyes kapcsolatban Istennel. Valami nem úgy történt, ahogy azt te szeretted volna, és mély hallgatásba burkolóztál vele kapcsolatban. Majd gondoltál egyet, és lépted egyik lépést a másik után a magad megálmodta úton Nélküle. Úgy érezted, azok után, ami történt, nincs már Rá szükséged, és menni fog egyedül is a nagybetűs Élet.

Aztán jött a fal, melynek fejjel rohantál neki, egy nagy koppanás, és a mérhetetlen csendben egyszer csak felfigyeltél egy ismerős arcra magad fölött, ahogy feküdtél a földön összetörve. Mert Ő utánad jött, akárhogy is te mondtad ki: "Legyen vége..." Ő utánad jött, és nem hagyott magadra döntésed keserű következményében.

Tudod, barátom, nem tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni, bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és felhagynál a felesleges meneküléssel. 

Ma reggel itt az idő, hogy lépéseid irányát megfordítsd felé. Itt az idő, hogy letedd a fegyvert, érezd Isten békéjét, legyél távol vagy már egyre közelebb, és gyere végre haza!

Sz-Cs Andi

2013. június 5., szerda

A látogatás



Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök – válaszolta a férfi.
- Imádkozni… Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
- Hát… mindennap benézek a templomba és annyit mondok: „Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt. Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.


Bruno Ferrero