"A szeretet Isten adománya, benne van a mindenségben és minden egyes homokszemcsében. Szeress minden levelet, Isten világosságának minden sugarát. Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent. Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt. Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni. Végül eljutsz odáig, hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot."

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

                                                  Uram, kérdezhetek Tőled valamit?

ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így
alakuljon?

ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó...
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra,mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.

Dr. Papp Lajos szívsebész :
                                              Az én Miatyánkom

 
 
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD


Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD
Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!
UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

Ne aggodalmaskodj!

Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.

Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?

Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.

(Lukács 12 fejezet)

"Nem szeretem" napok!

Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor lehangoltan ébred, és semmi lelkesedést nem érez magában az előtte álló napot illetően.

Azonban csak azért, mert így érezzük magunkat, még nem kell behódolnunk az érzelmeinknek, és nem kell hagynunk, hogy lehúzzanak. Lerázhatjuk ezeket az érzéseket, és hitben tovább léphetünk, Isten erejére támaszkodva.

Dávid a nagyszerű példa arra, hogy hogyan szabadulhatunk meg a negatív érzésektől. Neki is sokszor kellett megküzdenie a lehangoltsággal, pedig ő Izrael királya volt. Mindene megvolt: hatalom, pozíció, gazdagság. De még ő is elcsüggedt, elbátortalanodott. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy minden embernek meg kell küzdenie a negatív érzésekkel, bármilyen is a sorsa. Tehát ne gondold, hogy egyedül vagy, amikor így érzel. Fordulj Istenhez, és ragadd meg a Benne levő reménységet. Ne gondold: „Ha több pénzem lenne, ha jobb állásom lenne, ha más lenne a házastársam, akkor biztosan jobban érezném magam”. Bizony minden embernek megvan a kísértése, hogy beadja a derekát és aszerint éljen, amit az érzelmei diktálnak.

Nagyon tetszik, amit Dávid tett ilyen helyzetekben. Bátorította magát, a saját lelkéhez beszélt: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsoltárok 42:6). Mai nyelven ezt mondta: „Dávid, miért vagy olyan szomorú? Ne a problémáidra nézz, hanem Istenre!” Hiszem, hogy a valódi öröm csak Istenben található meg, amikor nem a körülményeinkre nézünk, hanem Őrá és az Ő Igéjére.

Ha kesergünk, azzal nem oldjuk meg a problémákat, viszont még rosszabbá tesszük a helyzetünket. Még nagyobb nyomást helyezünk magunkra, és még nyomorultabbá válunk. A legjobb, ha ezt mondjuk: „Istenem, átadom neked ezt a helyzetet. Nem hagyom, hogy elrabolja az örömömet. Tudom, hogy Te ura vagy a helyzetnek. Tudom, hogy a megfelelő időben elhozod a változást, és a Te dicsőségedre és az én javamra munkálod az egészet. Tudom, hogy a Te hatalmad nagyobb bármilyen más hatalomnál. Ez egy jó nap lesz, mert Te rendelted el számomra”.

Joel Osteen

Milyen az élet?

Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. 

A madarak szárnyuk alá hajtották 

a fejüket. Jóleső nyugalom terült 

a tájra. A pinty egyszer csak fejét 

felszegve megszólalt:

– Mi az, hogy élet?

Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először 

a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsabokor szólalt 

meg:

– Az élet állandó kibontakozás…

A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról 

virágra libbenve itt is, ott is nektárt nyaldosva csak 

ennyit mondott:

– Az élet csupa nyalánkság és boldogság!

Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya 

ezt nem hagyhatta szó nélkül:

– Az élet csak munka és vesződség!

A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske 

ezt duruzsolta:

– Az életben a munka és a szórakozás váltogatja 

egymást…

Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a 

vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a 

fejét a friss vájatból:

– Az élet a sötétség elleni állandó harc.

Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti 

le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a 

maga bölcsességét:

Az élet csupa könny, semmi más…

És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok 

hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat.

– Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem 

– mennydörögték.

Fenségesen körözött az erdő felett a sas.

– Az élet felfelé törekvés! – kiáltotta. 

A vén, széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott 

most már a vitába:

– Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a 

hatalom előtt…

Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve 

huhogta a bagoly:

– Az élet, kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak…

De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő 

csöndje borult a tájra. Csak egy mulatságból hazafelé tartó fiatalembert lehetett látni, aki a sok tánctól 

kimerülten leült a nyírfa alá, és mintha a pintyhez 

szólna, felsóhajtott:

– Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a 

csalódások csapásainak az elviselése.

De hamarosan az ébredező hajnal üzenete keltegette 

az alvó erdőt:

– Én az új nap hírnöke vagyok. Szeretném lezárni a 

vitát. Szerintem az élet nem más, mint az örökkévalóság előhírnöke.

(Svéd mese)

Pál apostol: „… nekem az élet Krisztus…” 

(Fil 1,21)

A BIBLIA

A Biblia megmutatja Isten szándékait, 

az ember helyzetét, az üdvösség útját és a 

bűnbánatot elutasító bűnös sorsát.

– Tanításai szentek, előírásai kötelező 

érvényűek, tudósításai igazak, döntései megváltoztathatatlanok.

– Fényt ad, hogy vezessen, táplálékot, 

hogy éltessen, felüdülést, hogy örömöt szerezzen.

– Az utazónak térkép, a kormányosnak 

iránytű, a hit harcosának kard, a keresztyén 

ember számára az élet könyve.

– Csodálatos témája Jézus Krisztus, terve a 

mi üdvösségünk, célja Isten megdicsőítése.

– Benne ismét helyreáll az Éden, megnyílik 

a menny, és bezáródnak a pokol kapui.

Olvasd lassan, gyakran és imádkozva!  

Azért kaptad, hogy életed legyen általa!

J. N. D. nyomán

Ne félj! 

Ne félj olyannak lenni, amilyennek Isten akart és 
teremtett, tehát amilyen vagy! 

Ne félj elismerni a hibáidat, mert nincs egyetlen 
ember sem, aki soha nem hibázott!

Ne félj kimondani és képviselni őszinte véleményedet, mert mások csak ezáltal tudnak téged helyesen megítélni!

Ne félj megváltoztatni a véleményedet, ha egy másik vélemény meggyőz téged! Mert a vélemények olyanok, mint a tested bőre: ha nem tudnak veled együtt nőni, akkor kőkemény páncéllá válhatnak, amely végül megfojt!

Ne félj azoktól az emberektől, akik nem szeretnek. Azért nem szeretnek, mert tartanak tőled, és ezt csak te szüntetheted meg!

Ne félj a fontos és a sürgős között különbséget tenni, és a sürgős dolgot abbahagyni, ha valami fontos tennivalód akad! Mert a sürgős dolgok elrabolják az idődet, a fontosak azonban meggazdagítják az életedet!

Ne félj a holnaptól, a jövőtől! Mert mindig csak feltételezheted, hogy mi fog történni. Egyedül Isten tudja, mi a terve veled!

( Vetés és aratás folyóirat)

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele; érte szíve Isten iránt, hálával van tele. Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat; Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat. Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki; Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti. Imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez; imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz! Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel; Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel. Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke; miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele? Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja; Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha. Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret; aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett! Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van; Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan. Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért; mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért! Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk; hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk. Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok; azokért, kiket imámban, szívemben hordozok. Az imádság: emberekhez lehajló szeretet; imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket. Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani; Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!  Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk; már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk! Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van; bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan. Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt; alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt. Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn; ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül! Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés; kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés. Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel; aki békére törekszik, minden gyermekével. Az imádság: már e testben, drága benső élet; hűséges imádkozókra vár, az örök élet!

Az ima 

Isten szól hozzánk a természet, a kinyilatkoztatás, gondviselése és Lelkének befolyása által. Mindez azonban nem elégséges; előtte nekünk is ki kell tárni szívünket. A helyes lelki élet fejlődéséhez szükséges, hogy valóságos összeköttetésben legyünk mennyei Atyánkkal. Ha szívünk hozzá vonzódik, és műveit, irgalmasságát, áldásait állandóan szemünk előtt is tartjuk, ez még nem jelenti azt, hogy vele érintkezünk, hogy közösségben vagyunk vele. Hogy ezt elérhessük, mindennapi életünkben is hozzá kell folyamodnunk tanácsért. 
  Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.A szívből fakadó őszinte ima a legszorosabb közösségbe emel bennünket az Örökkévaló Lelkével. Ha pillanatnyilag nincs is rendkívüli bizonyítékunk arra, hogy Megváltónk és Üdvözítőnk szeretettel és részvéttel hajol le hozzánk, ez mégis úgy van. Bár láthatóan nem érzékeljük jelenlétét, keze mégis szeretettel és szívbéli részvéttel megpihen rajtunk. 
( E.G.White: Jézushoz vezető út)

                                                   Hit

"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid 11:1) 

   

  Ha Krisztushoz jövünk, hinnünk kell Őbenne. Be kell Őt vinnünk mindennapi életünkbe; akkor békénk és örömünk lesz, és tapasztalatból tudjuk meg, mit jelentenek ezek a szavak: "Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében." (Jn 15:10) Hittel kell igényelnünk ígéretét, hogy megmaradjunk Krisztus szeretetében. Jézus mondta: "Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék." (11. vers) 

  A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Állandóan felfelé kell néznünk, hogy a hit Isten trónjához kössön bennünket. Ne nézzünk lefelé, mintha a földhöz lennénk ragadva! Ne tartsunk vizsgálatot hitünk felett, ne tépjük ki, mintha egy szál virág lenne, s mi meg szeretnénk nézni, van-e gyökere, vagy nincs.

( E.G.White: ASzentlélek eljő reátok)

"Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő."

"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsid 11:3, 6) 

Isten teremtett mindent??

Volt egyszer egy főiskolai tanár, aki híres volt a keresztyén hallgatókkal szembeni durva viselkedéséről. Minden félé első előadásán, megkérdezte, hogy van az évfolyamon vallásos hallgató, akit nem mulasztott el megszégyeníteni és hite miatt nevetségessé tenni.

Az egyik ilyen alkalommal, feltette  a szokásos kérdést, hogy van-e keresztyén az osztályban, és egy fiatal diák fel is tette  a kezét.

-Mondja fiam, maga szerint az Isten teremtett itt mindent? – kérdezte a professzor.

-Igen Uram! – felelte a diák.

De ha az istent teremtett mindent, akkor a Gonoszt is ő teremtette, és ha csak magunkból tudunk teremteni, akkor szükségképpen az Isten is gonosz.– felelt a professzor. A diák nem tudott erremit mondani, így a tanár elégedetten állapította meg, hogy ismét sikerült bebizonyítania, hogy a keresztyén hit csupán mítosz.

Ekkor azonban egy másik diák jelentkezett: – Föltehetek Önnek egy kérdést, Uram?

- Tegye – így a tanár. Ekkor a fiatalember felállt és így folytatta: – Uram létezik olyan, hogy hideg?

- Természetesen! De micsoda kérdés ez? Ön még soha nem fázott?

- Igazából Uram – vágott visza a diák -  a hideg nem létezik. Amit mi hidegnek tartunk az nem más mint a meleg hiánya. Csak azért találtuk ki a hideg fogalmát, hogy kifejezzük hogyan érzünk, amikor nincs meleg.

Majd így folytatta: – Uram! Létezik olyan, hogy sötét?

- Persze, hogy létezik!- hördült fel ismét a prof.

- Tulajdonképpen Uram, a sötété sem létezik. A sötét tualjdonképpen a fény hiánya, de mi megalkottuk a sötétség fogalmát azért, hogy kifejezzük, milyen az amikor nincs fény.

Végül a diák megkérdezte: - Uram létezik olyan, hogy Gonosz?

- Természetesen, hiszen erőszakot gyilkosságot látunk mindenhol a világon, és ezek a dolgok gonoszak.

- Igazából Uram, a gonosz sem létezik. A gonosz csupán az isten hiánya. A gonosz szó az Isten hiányát fejezi ki. Az isten ugyanis nem teremtett gonoszt. Teremtett viszont igazságot vagy szeretetet, amelyek ugynolyan valóságosan léteznek, mint a meleg és a fény. Gonosz tehát egyzserűen az az állapot, amikor az isten nincs jelen, csakúgy mint sötét van, amikor nincs fény és hideg van amikor nincs meleg.

A professzor erre nem tudott mit mondani.

Kontor Csaba fordítása

Kilátszik?

                Kisgyermek, kinek sokat beszéltek szülei Istenről, faggatja apját:

 -Apu! Azt mondtad, hogy Isten mindenkinél nagyobb.

 -Így igaz. Válaszolt az apa.

- De apu! azt is mondtad, hogy Isten itt lakik bennünk.

 -Így igaz felelt az apa.

 -De apu! Ha Isten mindenkinél nagyobb, és itt lakik bennünk, nem kéne, hogy kilátsszon belőlünk?

Vajon tudunk-e olyan életet élni, hogy Isten

 kilátsszon belőlünk?

Ma!

Holnap talán az ajkam néma.

Hogy ne maradjak

szerető szóval

senki adósa;

úgy szóljak még ma.

Holnap talán merev a lábam.

Segíts, Megváltóm,

hűséges szívvel

szüntelen veled

járni a mában.

Holnap talán karom se mozdul.

Ma szent örömmel

úgy tegye dolgát,

mint a Te szolgád

itt s a síron túl.

Holnap tán a szívem is hallgat.

De ma hirdesse

minden verése:

Áldom, Megváltóm,

mentő hatalmad.

A tegnapot befödte véred.

Tied a holnap.

Nekem csak mám van.

Segíts hűséggel

ebben a mában szolgálni néked!

Túrmezei Erszébet

A hitről.

A hit sohasem kérdezi, hogy mi hasznom van ebből nekem? A hit már tudja, hogy minden, ami történik, beleillik egy tervbe, mely azok javát szolgálja, akik Istent szeretik.”

(Elisabeth Elliot)

Ismeretlen szerző

VAN SZEM...

Van szem, mely szüntelen figyel reánk,
Van fül, mely meghallja esdő imánk,
Van kar, mely azonnal segít, ha kell,
Van szív, mely mindig értünk esdekel.

Van értelem, mely bölcsességet ád,
Van Úr, ki értünk hallatja szavát,
Van vár, mely nekünk erős oltalom,
Van béke és van édes nyugalom.

Van fény, mely nem fog letűnni soha,
Van hely, mely lelkünk örök otthona,
Van út, mely oda bizton elvezet,
Van Úr, aki megváltotta lelkedet.

Van hit, mely megtart téged gondosan,
Van remény, amely táplál gondosan,
Van szeretet, mely soha nem fogy el,
Van Isten, kihez majd megérkezel.

Erdélyi Ilona
BÁRHOVÁ MÉGY

Bárhová mégy el ne feledd: a jó Isten mindig veled!
Nem kell félned a sötétben,sem a bajban,
sem veszélyben.
Éjjel - nappal vigyáz reád, Ő, szerető égi Atyád.
Soha, soha el ne feledd: a jó Isten mindig veled!

 

                                                Annie Johnson Flint: Isten nem ígért

Isten nem ígért

Örökké kék eget,

Életünket átszövő

Virágosnövényeket.

Isten nem ígért

Napot eső nélkül,

Gond nélkül örömöt,

Békét jajszó nélkül.

De Isten erőt

Ígért a napra,

Munkára pihenést,

Fényt az utunkra,

Kegyelmet bajunkban,

Égi segítséget,

Nem múló részvétet,

Örök szeretetet.

Ha a Biblia lenne a mobilom? 




Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, 
mint ahogy a mobilunkat? 
Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk? 
Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük? 
Mi lenne, ha az igékre úgy néznénk, mint az sms-ekre? 
Mi lenne, ha ajándékként adnánk? 
Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőnként ezt vennénk elő? 
Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, 
hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban? 

Mert a Biblia olyan, mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ezáltal is tudunk Vele kommunikálni, aki ezen keresztül is 
válaszol. 

És miért jobb a Biblia, mint a mobil? Mert soha nem kell a térerő miatt aggódnunk, ugyanis Jézus Krisztus a 
kereszthalálával megteremtette a 100%-os lefedettséget az egész Földön és kiontott vérével aláírta azt a 
szerződést, mely örökre szól, és állja minden számlánkat, így ingyenesen hívható...

Az imába vetett hit

Egy faluban nagy szárazság volt. A falu férfiai elhatározták, hogy kimemmek a határba, és ott imádkoznak esőért.

Az asszonyok a gyermekekkel otthon maradtak. Déltájt az egyik kisfiú, aki már igen éhes volt, türelmetlenül rángatta meg édesanyja szolnyáját.

Anyúúúú kérek enni! Kélelte édesanyját. Az türelemre intette: várj, míg megjön apu, azután ebédelünk. Hát hol van apu? Kérdezte a fiú.

Kimentek a határba esőért imádkozni. Felelt az anya.

A fiú szétnézett és csodálkozva kérdezte: És esernyőt nem vitt magával?

Vajon mi amikor imádkozunk, vajon mennyire hisszük, hogy imáink meghalgatásra találnak?

Kicsi, mondd el nekem, milyen Isten!

"9 évvel ezelőtt én segítettem világra Sachit. Amikor 4 éves lett, a kisöccsét is én köszöntöttem. Alighogy a kicsi megszületett, Sachi kérte a szüleit, hadd maradjon egyedül az újszülöttel. Féltek, hogy a legtöbb négyéveshez hasonlóan féltékeny a kicsire, és meg akarja ütni vagy verni, ezért nem egyeztek bele. De a lány semmi jelét nem mutatta féltékenységnek. Kedvesen gondozta a kicsit és egyre jobban könyörgött, hogy hagyják vele egyedül. Végül a szülei megengedték. Örömittasan ment be a kicsit szobájába és becsukta az ajtót, de az résnyire kinyílt. A szülei belestek és kihallgatták. Látták, hogy a kis Sachi csendben az öccséhez lép, az arcát odadugja az övéhez és halkan megkérdezi:

-Kicsi, mondd el nekem, milyen Isten. Mert már kezdem elfelejteni."