Milyen az élet?

Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. 

A madarak szárnyuk alá hajtották 

a fejüket. Jóleső nyugalom terült 

a tájra. A pinty egyszer csak fejét 

felszegve megszólalt:

– Mi az, hogy élet?

Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először 

a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsabokor szólalt 

meg:

– Az élet állandó kibontakozás…

A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról 

virágra libbenve itt is, ott is nektárt nyaldosva csak 

ennyit mondott:

– Az élet csupa nyalánkság és boldogság!

Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya 

ezt nem hagyhatta szó nélkül:

– Az élet csak munka és vesződség!

A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske 

ezt duruzsolta:

– Az életben a munka és a szórakozás váltogatja 

egymást…

Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a 

vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a 

fejét a friss vájatból:

– Az élet a sötétség elleni állandó harc.

Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti 

le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a 

maga bölcsességét:

Az élet csupa könny, semmi más…

És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok 

hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat.

– Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem 

– mennydörögték.

Fenségesen körözött az erdő felett a sas.

– Az élet felfelé törekvés! – kiáltotta. 

A vén, széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott 

most már a vitába:

– Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a 

hatalom előtt…

Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve 

huhogta a bagoly:

– Az élet, kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak…

De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő 

csöndje borult a tájra. Csak egy mulatságból hazafelé tartó fiatalembert lehetett látni, aki a sok tánctól 

kimerülten leült a nyírfa alá, és mintha a pintyhez 

szólna, felsóhajtott:

– Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a 

csalódások csapásainak az elviselése.

De hamarosan az ébredező hajnal üzenete keltegette 

az alvó erdőt:

– Én az új nap hírnöke vagyok. Szeretném lezárni a 

vitát. Szerintem az élet nem más, mint az örökkévalóság előhírnöke.

(Svéd mese)

Pál apostol: „… nekem az élet Krisztus…” 

(Fil 1,21)