Egyáltalán nem emlékezik meg

„Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg" (Zsid 10,17).

Kegyelmének szövetsége alapján az Úr úgy bánik népével, mintha az soha nem vétkezett volna. Valóban elfelejti összes bűnüket. Minden bűnt elfelejt, mintha soha nem követtük volna el őket, mintha teljesen eltűntek volna emlékezetéből. A kegyelem milyen nagy csodája ez! Isten olyat cselekszik ezzel, ami tulajdonképpen számára is lehetetlen. Irgalma csoda, amely messze felülmúlja az összes többi csodát.

Isten azóta nem emlékezik meg bűneinkről, amióta Krisztus áldozata „szentesítette" a szövetséget. Örvendezhetünk Benne, és nem kell félnünk attól, hogy bűneink miatt fellángol haragja. Íme: befogadott bennünket gyermekei közé, igazaknak tekint és kedvét leli bennünk, mintha tökéletesen szentek lennénk. Sőt: megkülönböztetett tisztességre is méltat bennünket, dicsőségének őrei, nyája védelmezői, az evangélium szolgái lehetünk. Szolgálatára érdemesít bennünket. Ez a legnagyobb és egészen különleges biztosíték arra, hogy Ő nem emlékezik meg bűneinkről. Mi, ha meg is bocsátunk egy ellenségünknek, már nemigen bízunk meg benne újra, ezt nem tartjuk bölcs dolognak. Az Úr azonban megbocsát, és utána úgy bánik velünk, mintha sohasem vétkeztünk volna. - Én lelkem, milyen nagyszerű ígéret ez! higgy benne és örvendezzél!

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Harold W. Clarck: A teremtés csodái - Páratlan szépségű világunk

Amikor egy virág bimbózni kezd, sok vegyi változás megy benne végbe. A botanikusok a pigment sejteket több csoportba sorolják: a klorofill zöld színt, a karotin sárgát, az antocián piros- és bíborszínt, a csersav pedig barnás árnyalatokat ad. E színtestek egymás közti viszonya határozza meg, milyen szín jelenik meg.

Vegyük példának a liliomot. A bimbó eleinte zöld, később azonban a klorofilveszteség miatt egészen kifehéredik. Ekkor a fajtától függően rózsaszín vagy sárga foltok jelennek meg rajta. Ez a jelenség azt mutatja, hogy maghatározott helyeken meghatározott pigment sejtek fejlődnek ki. Ahogy a virág idősebb lesz, egyre sötétebb pigmentek, egyre határozottabb foltok jelennek meg rajta. Némely virág fehérből rózsaszínűvé, pirosból bíborszínűvé változik. Gondoljunk csak azokra a kémiai folyamatokra, melyek ezt a csodálatos változást előidézték! A legbámulatosabb pedig mindebben az, hogy minden előre elkészített, csodálatos terv alapján történik. A színek nincsenek &eac! ute;rzéketlenül össze-visszadobálva, hanem kitűnő művészi és szépérzékkel vannak csoportosítva. E gyönyörű, titokzatos formákat és pompás összhangot szemlélve van-e még merészsége valakinek arra, hogy mindennek a szépségnek a létrejöttét a véletlennek tulajdonítsa?

 Meg kell emlékeznünk a szivárványról is. Ezt a jelenséget sohasem látnánk, ha minden fénysugárnak egyforma hullámhossza volna. Mivel ez nem így van, minden esőcseppen áthaladó, majd kilépő hullámhossz kétszer törik meg különböző szöget alkotva, ezért az egész színképet látjuk. Szivárványhoz hasonló jelenséget látott Ezékiel próféta Isten trónja felett (Ezék 1:28). Véletlennek tarthatjuk-e ezt a csodálatos összhangot is? Egészen biztosan nem.

Ugyanilyen jelenség jön létre akkor is, amikor alkonyodik. A napsugár – mint az előző esetben az esőcseppen keresztül – itt is megtörik, és meghatározott szögben halad át a légkörön. A légkör felső rétegeiben, a Föld árnyékának vonalában ragyogó szépségű, szivárványhoz hasonló szalag keletkezik. Általában nem látjuk, de ha a felhők éppen megfelelő helyzetbe kerülnek, és a színek visszaverődnek róluk, pompás naplementének leszünk tanúi. Itt a fénysugarak teljes mennyei szépségükben és dicsőségükben megmutatkoznak. Milyen nagyszerű lehet az a lény, aki ilyen gyönyörűséggel vett körül bennünket!

De nemcsak a virágokon, fákon és felhőkön látszik a színek szépsége. Ki nem állt meg már ámulva a kolibrik színpompás tollazata láttán? E tarka tollakban azonban nyomát sem találjuk a színezőanyagoknak. Színük az iridizáció hatására jön létre. Valójában ugyanarról a jelenségről van szó, mint a szivárványnál – a fénytörésről. A tollak bizonyos anyaga megtöri a fénysugarakat, és bíborvörös, zöld meg ibolyaszínben veri őket vissza. Némely esetben, például a rigónál, a fekete szín zöldes vagy vöröses árnyalatba megy át, attól függően, milyen szögben törik meg a fénysugár.

Tökéletessé lenni a szenvedés által (1)

 

„…az ö idvességek fejedelmét szenvedések által tette tökéletessé.” (Zsidók 2:10 )

 

 

Egyikünknek sem kell még megközelítőleg sem átélnünk azt, amit Jézus elszenvedett a kereszten, mégis menekülünk a szenvedések elől. Az állásunk elvesztése, egy legyengítő betegség, egy fájdalmas válás – a szenvedéseket egyikünk sem kerülheti el. Még Jézusnak is szenvednie kellett, hogy meg tudja tanulni, mit jelent valójában az Istennek való engedelmesség. A fájdalom tanulási folyamat. A Biblia azt mondja: „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet” (Zsidók 5:8 Károli). Philip Yancey írja: „Isten tudja, hogy mit jelent a fizikai fájdalom, hiszen ő tervezte az idegrendszert, amely azt az agyunkba továbbítja… De vajon a Lélek érzett-e valaha fizikai fájdalmat? A megtestesülésig nem. Földi élete harminchárom éve alatt Jézus tanult a családi civódásokról… a társadalmi elutasítottságról… a sértésekről, vádaskodásról és az árulásról. A fájdalomról is tanult. Arról, hogy milyen érzés az, amikor vádlód ott hagyja arcodon ujjainak vöröslő nyomát… arról, hogy milyen az, amikor egy durva vasszög átfúródik a bőrön, az inakon és izmokon. A földön Isten megtanult mindent. Jézus miatt Isten már másképp hallgatja nyögéseinket. A Zsidókhoz írt levél szerzője ámulva csodálja, hogy bármin is megyünk keresztül, azt Isten is átélte: »Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt« (Zsidók 4:15). Olyan főpapunk van, aki a szenvedések iskolájában diplomázott, és »együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel« (Zsidók 5:2). Nem kell többé a mélységbe kiáltanunk: »Isten, hallasz engem?!« Azzal, hogy közénk jött a földre, Jézus látható, történelmi bizonyítékát adta annak, hogy Isten hallja fájdalmas nyögéseinket… és velünk együtt szenved.” Ez az igazi vigasztalás!

Forrás: maiige.hu

Szeretetre utaló engedelmesség

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

(János evangéliuma 14:21)

Az engedelmességet megelőzi a szeretet. Nem azzal bizonyíjuk Isten iránti szeretetünket, hogy megtartjuk parancsolatait, hanem azért tartjuk meg a parancsolatokat, mert előzőleg már megszerettük Jézust, s a szívünkben iránta munkálkodó szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy eleget tegyünk a parancsolatok követelésének. A parancsolatokat nem elég ismerni, hanem azoknak meg kell elevenedniük tetteinken keresztül. Az igaz hit ugyanis nyugtalan természetű. Addig nem nyugszik, amíg nem hozza összhangba a szívünket Isten akaratával. Ahogyan szeretni sem elegendő csupán szavakkal, ugyanígy a hit sem elegendő, ha a tettekben nem nyilvánul meg. „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal”(1János 3:18), „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jakab 2:17).

Minden esetben az ember Isten iránti szeretete csupán válaszreakció az Úr irántunk tanúsított szeretetére. Ő a kezdeményező, Ő az, aki előbb szeretett bennünket, s mi csupán erre a végtelen, mindent feláldozni tudó szeretetre válaszolhatunk. Ez a válasz pedig a parancsolatok megtartásában megmutatkozó engedelmesség.

Az engedelmesség nem a magunk erőlködésének az eredménye, hanem a Szentlélek munkájának gyümölcse bennünk (lásd: Galata 5:22). Az Istenhez fűződő igaz hit és szeretet azt eredményezi, hogy a keresztény ember élete összhangba kerül Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott akaratával. Ha a hitünk nem ebbe az irányba visz bennünket, akkor hamis hittel rendelkezünk. Az igazi hit nyugtalan, munkálkodni akaró, Isten parancsolatait akarja véghezvinni, nem azért, hogy érdemeket szerezzen ezzel magának, hanem azért, mert egyszerűen ilyen a természete. Ne nyugodjunk addig, amíg ez az engedelmeskedni akaró, nyugtalan hit nem jelenik meg a szívünkben. Ápoljuk a kapcsolatot az Úr Jézussal naponta és kérjük tőle ezt a hitet. Ha őszintén kérjük, kétséget kizáróan meg is adja majd. „Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. Megtaláltok engem– ezt mondja az Úr…” (Jeremiás 29:13-14)

 

Forrás: http://reggelidicseret.blogspot.ie/2013/07/szeretetre-utalo-engedelmesseg.html

 

Még ott is

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”

Zsoltárok könyve 23:4

Isten megvéd. Még ha sokszor úgy is látszik, nem a legjobban alakulnak a dolgok, Ő ott van melletted, és nem engedi, hogy nagyobb terhet kapjál, mint amit el tudsz viselni. Ő ismer igazán, tudja ki vagy, látja múltadat és jövődet, látja a teljes képet, amiből számodra csak egy halvány foszlány jelenti a valóságot. Ő tudja, mi van a színfalak mögött, és hidd el, a legjobbat akarja neked!

Lehet, hogy most épp a halál árnyékának völgyén vezet keresztül utad. Lehet, hogy nem látod a következő lépés helyét, a köd eltakar előled mindent, és ijesztő, furcsa zajok morajlanak mindenfelől. De Ő veled megy ezen az úton, és megőriz téged. Lehet, hogy nem veszi el előled az akadályokat, de átsegít azokon. Lehet, hogy megenged túl súlyos dolgokat is, hogy történjenek veled, de nem hagy magadra, és kézen fogva vezet, szinte húz maga után a legsötétebb órákban is. 

Lehet, hogy most nem érzed a jelenlétét, és csak a miértek zúgnak fejedben, de olvasd el ezt a verset és az egész zsoltárt, ha kell századszorra is, és hidd el (nem kell érteni, csak hinni), hogy nem vagy egyedül. 

És amikor majd kiérsz a napfényre, más színben fogod látni a világot. Lesz Vele egy újabb közös kaland, egy történet, mely erőt ad a viszontlátásig. 

Sz-Cs Andi

Forrás: http://reggelidicseret.blogspot.ie/2013/04/meg-ott-is.html

Két lehetőség...

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?
Michael azt válaszolta:
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni.
- Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
- Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire.
Én a pozitív oldalt választottam.
- Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű. - szóltam közbe.
- De, egyszerű. - mondta Michael, - az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
A mottóm: te döntöd el, hogyan éled az életed.
Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne, a baleset pillanatában.
- Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
- Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.
Michael folytatta:
- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: „halott ember”
És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.
- Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
- Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: - A gravitációra!
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott.
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.

Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj a miatt, hogy mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.

Hála

Hála, hogy újra itt a reggel.

Hála Tenéked, Istenem.

Hála, hogy minden gondom hittel

Terád vethetem.

Hála barátért, testvérszívért,

Hála mindenkiért neked.

Hála, hogy minden bántást, sértést

elfeledhetek.

Minden bánatért hálát adok.

Hála, hogy jó szó jut nekem.

Hála, hogy vezet engem karod

Át az életen.

Hála, hogy Igéd által látok.

Hála, hogy adod Lelkedet.

Hála, hogy minden embert átfog

Nagy szereteted.

Hála, hogy örök irgalmadnak

Nincsen határa, Istenem.

Hála, hogy szívem hálát adhat

Ma és szüntelen!

M. G. Schneider

A hívő életről

 …csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát…(1Thess 4:11)

A hívő élet nem harsány, hanem csendesen tevékeny élet. Mit jelent ez? Azt, hogy az Úr előtti elcsendesedés adja erőnket, hozzáállásunkat, munkavégzésünk hátterét. A ránk bízottakat úgy végezzük, mint akik az Úr tetszését keresik. Munkánkat nem félvállról véve végezzük, hanem odaszántan, mégis kerüljük a hivalkodást, a magamutogatást.

Vannak, akik a semmit is úgy adják elő, hogy ők mennyit dolgoznak, de ez nem a hívő ember alapállása. Mi tudjuk, hogy Isten feladatokkal bíz meg bennünket munkahelyünkön, családunkban, gyülekezetünkben, és ezeket Rá tekintve igyekszünk a tőlünk telhető legjobb módon elvégezni, mert ez dicsőíti mennyei Atyánkat.

Beszéljenek tetteink helyettünk, az, ahogyan hozzáállunk és elvégezzük munkánkat…

Semmi jót nem tart vissza

 

Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek. (84 Zsoltár 12 vers)

Mit szeretnél az Úrtól? Békességre, gondoskodásra, vezetésre van szükséged? Isten Igéje azt mondja, hogy Isten semmi jót nem tart vissza azoktól, akik feddhetetlenül élnek Előtte. Most azt gondolhatod: „Én nem vagyok tökéletes. Hogy lehetnék feddhetetlen Isten előtt?”

A JÓHÍR az, hogy amikor elfogadtad Jézust, mint Uradat és Megváltódat, Ő automatikusan feddhetetlenné tett téged. A múltad Isten szemében ki van törölve. Persze időnként követsz el hibákat, de a Biblia azt mondja:

 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1János 1:9)

Értsd meg, hogy Isten az Ő jóindulatát és dicsőségét akarja rád árasztani. Ha úgy érzed, van valami az életedben, amitől meg kell tisztulnod, menj az Atyához most, és valld meg Neki. Hagyd, hogy megújítson, hogy képes legyél befogadni a jó dolgokat, amiket számodra tartogat.

Bódás János: Lehetetlen

 

 

 

 

Te azt mondod, hogy lehetetlen

És leereszted a kezed,

Csüggedt-fásultan belenyugszol:

Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen

S befagy az ajkad, a szíved,

Már alig mersz, s kihal belőled

Minden nagy, hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság,

Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,

Hagyod, hadd rohanjon vesztébe

Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;

Se szó, se vér, se könny, se jaj,

Se ész, se fegyver nem segít már,

Se ezer nábob, se arany...

Legyen mi lesz... ha ég az erdő,

Ki oltja el, s mit ér a gát,

Ha a tenger kilép medréből,

S őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, - hát lehetetlen!

Méreggel, átokkal teli

A világ, - szenny, láz, kelevény már!

Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,

S tapló van melleden belül.

És nem tudod, hogy a hívőnek

A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,

A néma szól. a béna megy,

Manna hull, a hegyre hág a tenger,

Vagy a tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,

A büszke megalázkodik,

A kapzsi ingét odaadja

S a káromló imádkozik!

Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át,

Ha hiszel! - s mindez nem mese,

Példák beszélnek, nézd, körülvesz

A "bizonyságok fellege"!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd

Le csüggedt-fáradtan fejed,

Lehet béke, lehet bocsánat,

Új élet, jóság, szeretet...

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,

Könyörgés, - semmi nem segít:

De megmentheti a világot

A legnagyobb erő: A HIT!

Telefonálj haza!

Zsibbadó lábakkal, üres hassal és nem éppen pozitív hangulatban szálltam le a repülőről. Még három óra várakozás állt előttem a csatlakozásig. És a gép késett!

Lepakoltam a csomagjaimat, és hazatelefonáltam. A feleségem vette fel a telefont. Mindig örül, ha hívom. Nem hoztunk fontos döntéseket. Nem oldottunk meg egyetlen problémát sem. Egyszerűen csak beszélgettünk. Kezdtem egyre jobban érezni magam. Amikor befejeztük a beszélgetést, Denalyn azt mondta: „Nagyon örülök, hogy hívtál.” Boldogan tettem le a telefont. Most már kibírom, hogy távol vagyok, mindaddig, amíg tudom, bármikor hazatelefonálhatok.

Ez arra emlékeztet, hogy Jézusnak is haza kellett telefonálnia az élet forgatagában. Szüksége volt rá, hogy egy kis időt töltsön Valakivel, aki megérti. Így hát csevegett Azzal, Akit szeret; hallotta az otthon hangját, ami már hiányzott Neki.

És eszébe jutott, hogy ha elszabadul a pokol, akkor a menny közel húzódik! Lehet, hogy neked is Haza kellene telefonálnod …

Max Lucado