„…az ö idvességek fejedelmét szenvedések
által tette tökéletessé.” (Zsidók 2:10 )
Egyikünknek sem kell még
megközelítőleg sem átélnünk azt, amit Jézus elszenvedett a kereszten, mégis
menekülünk a szenvedések elől. Az állásunk elvesztése, egy legyengítő betegség,
egy fájdalmas válás – a szenvedéseket egyikünk sem kerülheti el. Még Jézusnak
is szenvednie kellett, hogy meg tudja tanulni, mit jelent valójában az Istennek
való engedelmesség. A fájdalom tanulási folyamat. A Biblia azt mondja: „Ámbár
Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet” (Zsidók 5:8
Károli). Philip Yancey írja: „Isten tudja, hogy mit jelent a fizikai fájdalom,
hiszen ő tervezte az idegrendszert, amely azt az agyunkba továbbítja… De vajon
a Lélek érzett-e valaha fizikai fájdalmat? A megtestesülésig nem. Földi élete
harminchárom éve alatt Jézus tanult a családi civódásokról… a társadalmi
elutasítottságról… a sértésekről, vádaskodásról és az árulásról. A fájdalomról
is tanult. Arról, hogy milyen érzés az, amikor vádlód ott hagyja arcodon
ujjainak vöröslő nyomát… arról, hogy milyen az, amikor egy durva vasszög
átfúródik a bőrön, az inakon és izmokon. A földön Isten megtanult mindent.
Jézus miatt Isten már másképp hallgatja nyögéseinket. A Zsidókhoz írt levél
szerzője ámulva csodálja, hogy bármin is megyünk keresztül, azt Isten is
átélte: »Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken,
hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a
bűnt« (Zsidók 4:15). Olyan főpapunk van, aki a szenvedések iskolájában
diplomázott, és »együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel« (Zsidók
5:2). Nem kell többé a mélységbe kiáltanunk: »Isten, hallasz engem?!« Azzal,
hogy közénk jött a földre, Jézus látható, történelmi bizonyítékát adta annak,
hogy Isten hallja fájdalmas nyögéseinket… és velünk együtt szenved.” Ez az igazi
vigasztalás!
Forrás: maiige.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése