Kovács-Bíró János: A válságkezelés szakértője

A válságkezélésnek az lehet szakértője, aki nemcsak átélt válságot, vagy látott válságot, hanem a kezdettől fogva a végéig figyelemmel kísérte annak minden apró részletét és saját élete árán találta meg a megoldást.

Abban a tervben, amelyet a világ megteremtése előtt Isten lefektetett, benne volt, hogy ha az ember elbukik és vétkezik, akkor Jézus lesz az, aki Megváltóként az emberiség megmentése érdekében halálával nyitja meg az Istenhez visszavezető utat. Most érkezett el az az idő, amikor Isten mindnyájunk vétkét Őrá vetette. Nem tudjuk felfogni annak a szenvedésnek és fájdalomnak a mértékét, amit Jézus érezhetett a bűn válaszfala miatt. Bele tudunk némileg érezni ebbe a helyzetbe, ha arra az időre gondolunk, amikor életünkben a legtávolabb voltunk Istentől, de azt nem tudjuk érzékelni, hogy az mit jelent, amikor minden ember bűnének terhe elválaszt az Atyától. Az elképesztő dolog az, hogy Jézusnak éppen annyi része volt a válságkezelési terv letételében és kivitelezésében, amennyi része volt az Atyának. Együtt vitték véghez a megváltás művét. Isten végtelenül szereti a bűnöst, de gyűlöli a bűnt. Jézus éppen ezért kész volt életével fizetni, hogy a bűnös elhagyja bűnnel telt életét és visszatérjen Istenhez. Az a fájdalom, amit Jézus érzett a kertben annak volt köszönhető, hogy a bűn elválasztotta Őt az Atyától. Ezt a fájdalmat csak azok érzik át, akik kitartanak Isten elleni életmódjukban és a vég eljöttekor megtapasztalják, mit jelent végérvényesen elszakadni Istentől. Amikor Jézus terheiről elmélkedünk, szóba kell hoznunk az elhagyatottságának tényét is. Úgy néz ki a felvázolt kép, mintha már itt a kertben, majd később a kereszten Jézus teljesen magára maradt volna. Jézus előrevetítette ezt az eseményt, amikor János 16:32-ben ezeket mondta:„De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.”

Jézus tudta, hogy az Atya vele lesz, de azt is tudta, hogy érzéseiben majd úgy fogja érezni, hogy teljesen elhagyták. Az érzései azt mondták, hogy az Atya már elhagyta Őt, de az Atya végig ott volt, mert Ő Krisztusban békéltette meg magával a világot. Az érzések nem mindig engedik meglátni a valóságot.

Jézus közben azért imádkozik, hogy amennyire lehetséges múljon el tőle a pohár. Ha nem lehetséges, akkor legyen meg az Atya akarata. A természet volt Jézus egyedüli kísérete abban az órában. Az olajfák könnyeztek, ahogyan a harmatcseppek lecsepegtek az ágakról, a ciprusfák együttérzésükben meghajoltak a szenvedő Megváltó előtt. Iszonyú szenvedés és küzdelem közepette volt. Ahogyan küzdött és szenvedett, vért verejtékezett. Orvosok szerint ez akkor következhet be, ha valakinek szívburok repedése van. Jézusnak megszakadt a szíve értünk, bűnösökért. Amikor vércseppek hulltak a kőre és úgy érezhette, hogy teljesen elhagyott, akkor történt valami a mennyben.

Gábriel, aki átvette a bukott Lucifer helyét, aki Isten színe előtt szolgált – fel s alá járt és állandóan az Atya arcát és a kertben szenvedő Jézust nézte. Egyszer csak jelt kap az Atyától! És Gábriel elhagyja óriási sebességgel a mennyet. Talán több száz milliárd kilométerről érkezett, de másodperceken belül ott volt. Mintha csak hallanánk a többi angyal biztatását: „Menj Gábriel!” Gábriel megy. Felemeli Jézus fejét a porból és magához öleli Őt, majd a megnyílt menny felé mutat, ahonnan érkezett. Azért jött, hogy emlékeztesse Jézust az Atya szeretetére. Beszél Neki azokról az emberekről, akik örök életet nyernek az Ő áldozata révén. Biztosítja Őt arról, hogy az Atya hatalma nagyobb és hatalmasabb a Sátánénál. Elmondja Neki, hogy mennyire megéri meghozni ezt a nagy horderejű áldozatot, ami előtt áll.