Isten a szeretet!: április 2013

2013. április 30., kedd

Lépj végre tovább!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.”

János első levele 1:9

Nem is olyan egyszerű. Továbblépni, magad mögött hagyni azt, ami már megtörtént, amin már nem tudsz változtatni, bármennyire is szeretnéd. Továbblépni, úgy, hogy nem a múlt köveiből építkezel tovább. Megbocsátani a másiknak és saját magadnak. Elfogadni, hogy Valaki megbocsátott neked igazán, és soha többé nem fogja felemlegetni, hogy mit tettél tavaly nyáron.

Megbocsátás. Hallottad már ezt a szót életed során, de olyan nehéz igazán ismerni - adni és elfogadni. Adni a másiknak feltételektől mentesen, és továbblépni visszapillantó tükör nélkül afölött, amit veled tett. Feldolgozni a fájdalmat, talán el is felejteni, és újra bizalmat szavazni a másiknak. Adni önmagadnak, ez talán még nehezebb. Önmagadnak megbocsátani, helyére tenni a saját őrült lépésedet, lerendezni saját magaddal hibás döntéseidet, és emelt fővel tovább lépni. És elfogadni, hogy ő megbocsátott neked, nem haragszik többé rád. Megbántottad, de most már vége, ő továbblépett.

Ne kérdezd, nem tudom, melyik a könnyebb. Adni másoknak, és megvívni a harcot az emlékekkel? Adni magadnak, és megtanulni szeretni a tükörből félénken rád néző lényt? Elfogadni valaki mástól, elfogadni, hogy szeret minden ellenére?

Isten üzenete talán pont ezért szól ma így hozzád: ha kéred, Ő megbocsát. Megbocsát úgy, ahogy ezt senki más nem tette veled. Megbocsát, és soha nem említi azt, amiről "papíron megegyeztünk", hogy nem beszélünk róla. Továbblép, és azt kéri, tedd meg ezt a lépést ma reggel vele! Megbántad, amit tettél, bocsánatot kértél, és Ő megbocsátott.

Ma reggel Isten arra kér, fogadd el az Ő bocsánatát! Fogadd el, hogy túltette magát a múlt heti őrült döntéseden, soha többé nem emlékszik rá, és újra úgy bízik benned, mint előtte. Engedd, hogy ez a felszabadult érzés ma eltöltsön, magával ragadjon, és add tovább másoknak!

Sz-Cs Andi

2013. április 29., hétfő

Fűben, virágban, dalban, fában,

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

Isten erőt ígért a napra

“Isten nem ígért
Örökké kék eget,
Életünket átszövő
Virágosnövényeket.
Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
Gond nélkül örömöt,
Békét jajszó nélkül.

De Isten erőt
Ígért a napra,
Munkára pihenést,
Fényt az utunkra,
Kegyelmet bajunkban,
Égi segítséget,
Nem múló részvétet,
Örök szeretetet.”

(Annie Johnson Flint)

2013. április 27., szombat

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Ady Endre

2013. április 25., csütörtök

Joel Osteen: Énekelj tovább!

…énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak. (Efezus 5,19)

Egy ötéves kisfiú fantasztikus történetét szeretném elmesélni. Amikor az anyukája elmondta neki, hogy kisbabát vár, és Michael-nek kishúga lesz, a kisfiú majd kiugrott a bőréből az izgalomtól. Alig várta, hogy megpillanthassa kishúgát. Naponta többször odarohant anyukájához és énekelt pocaklakó kistestvérének: „Te vagy a napsugár, az én kis napsugaram!” Ez így ment napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra. Több százszor elénekelte Michael a dalt a kishúgának.

A kisbaba születése közben komplikációk léptek fel. Miután átvitték a babát az intenzív osztályra az orvosok azt mondták, hogy nem sok esélye van a túlélésre. Michael mindeközben egyfolytában azt kérdezgette, mikor láthatja már végre a kishúgát. Amikor összetört szívű szülők megtudták, hogy a baba valószínűleg nem fogja megérni a másnapot, és a kis Michal-nek mekkora csalódás lenne, ha nem láthatná a kishúgát, az anyuka óvatosan becsempészte a kisfiút az intenzív osztályra, ahova gyerekek egyáltalán nem tehetik be a lábukat. Amikor az ügyeletes nővér meglátta Michaelt, rájuk szólt, hogy mit keres itt egy gyerek, a tilalom ellenére, és felszólította az anyukát, hogy azonnal vigye ki.

Erre a kis Michael csak úgy rákezdett szokásos dalára: „Te vagy a napsugár, az én kis napsugaram. Ha borús az ég, te hozol nekem derűt.” Amikor a nővér észrevette, hogy a baba szívverése lelassult és beállt a normális értékre, elkezdte biztatni Michael-t, hogy énekeljen tovább. Ő folytatta: „Te vagy a napsugaram, az én kis napsugaram! Kérlek, ne vegyétek el tőlem a napsugaramat!” Michael még néhány percig énekelt. A nővérke csak állt és szólni sem tudott ámulatában. A baba megnyugodott, állapota normalizálódott. Olyan volt, mintha az ötéves testvére a gyógyulás szavait szólta volna felé. Néhány nap múlva haza is adták a kisbabát.

Kedves barátom, Isten hatalmas erővel ruházta fel a szavainkat. Szóljuk az élet szavait sajátmagunkra, és mindazokra, akiket Isten helyezett az életünkbe. Ha nehéz időkön mész keresztül, tudd, hogy Isten ma is csodatévő Isten. Amikor a körülmények lehetetlennek tűnnek, amikor úgy tűnik, minden ellened fordult, te csak menj tovább előre, szóld az élet szavait és énekelj!

2013. április 23., kedd

Megkértem Istent...

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Õ veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.

Hidd el!

Hidd el, egy csodálatos szép jövő vár, légy kész a befogadására és elfogadására! Ne a válsággal, az adósságaiddal, a nehéz anyagi helyzeteddel feküdj le és kelj fel, ne ezekkel legyen tele az elméd! Használd fel a nehézségeket arra, hogy a legtöbbet hozzák ki belőled!
A nagy sikerek mindig akkor születnek amikor az emberek olyan dolgokat tesznek meg, amikről maguk se gondolták volna, hogy képesek! A hozzáállás a szíved eszenciája! Hozd ki a legtöbbet magadból!

Istennek semmi sem lehetetlen

" Istennek semmi sem lehetetlen.

´Ahol mi hiányosságot látunk, Isten alkalmasságot lát.

Ahol mi kudarcot látunk, Isten lehetőséget lát.

Ahol mi korlátot látunk, Isten finomítást lát.

Ahol mi gyengeséget látunk, Isten erőt lát. Ahol mi halált látunk, Isten életet lát.

Ahol mi azt látjuk, ami van, vagy ami eddig volt, Isten azt látja, ami ezután lehet és lesz."

( Christine Caine )

2013. április 18., csütörtök

A bennünk rejlő kincs

Olvastam egy történetet egy emberről, aki aprócska lakásában, nagy szegénységben halt meg. Életének egy bizonyos szakaszában még hajléktalan is volt és az utcán tengette az életét. Csak egy arc volt a tömegből: így élt és így is halt meg.

A temetése után néhány rokona elment a lepusztult lakásába, hogy átnézzék a holmiját. Találtak egy festményt, és elhatározták, hogy valami bolhapiacon eladják. Az asszony, aki megvette a képet, elvitte a helyi galériába felbecsültetni. Nagyon meglepődött, amikor kiderült, hogy a festmény igen értékes. A romos lakásban évekig függő alkotás egy híres festő munkája volt, aki az 1800-as évek elején élt. Az asszony végül aukcióra bocsátotta a festményt, ami több millió dollárért kelt el.

Képzeljük csak el, milyen más lett volna emberünk élete, ha tisztában lett volna vele, hogy mekkora érték van a birtokában. Multimilliomos volt és még csak nem is tudott róla!

Milyen sokan élnek így manapság; egy felbecsülhetetlen kincs van bennük, és nincsenek tudatában. Azt írja a Biblia, hogy amikor Jézust befogadjuk, akkor Ő beköltözik a szívünkbe, és ezzel egy olyan Kincsnek adunk otthont, melyhez hasonlót a világ - minden kincsével együtt - sem képes adni. Pontosan erről beszél a

2 Korinthus 4:7: „Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak”.

Krisztusban hívőkként ugyanaz az erő munkálkodik bennünk, mint ami Jézust feltámasztotta a halálból! Felbecsülhetetlen értékű kincs van bennünk! Amikor Isten Igéjét olvassuk és tanulmányozzuk, akkor tulajdonképpen felfedezzük ezt a bennünk rejlő kincset. Isten Igéje a kincses térkép! Segítségével felfedezzük mindazt, amit Isten helyezett belénk Jézus Krisztuson keresztül – az ajándékokat, az erőt és az áldásokat.

Ne érd be egy középszerű egzisztenciával. Amikor Isten megteremtett, akkor egy remekművet alkotott, egy olyan edényt, amely az ő dicsőségének hordozására hivatott.

Minden reggel, amikor felébredsz, emlékeztesd magad: „Ugyanaz az erő munkálkodik bennem, mint ami Krisztust feltámasztotta a halálból! A fej vagyok és nem a farok. Jézus Krisztus miatt a győztes pozíciójában vagyok.”

Tedd Isten Igéjét az első helyre.

Éld az életed az Igének való engedelmességben, hogy részesedj minden áldásban, amit Isten a számodra tartogat.

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu