Homokba írjad!

A panaszodat, a bánatodat homokba írjad.

Ha fáj valami, úgy akárkinek azt el ne sírjad!

Homokba írjad, a porba írjad, az embereknek azt el ne mondjad,

Terhedet mindig csak csendben hordjad!

Másoknak bűnét, gyarlóságát homokba írjad,

Meg nem értést és támadásokat ó fel ne rójad…

A Mester is csak így csinálta ezt,

Ámbár várta Őt a bús kereszt.

Az asszony bűnét homokba írta,

Ő elfeledte, s a szél elfújta.

Legyen az bármely szép szent igazság, mind eltapossák.

És ha vérzik is a szíved érte, megmosolyogják.

Azért, ha égig is ér a bánatod,

S ha könnyeidet el se sirathatod,

Hordoznod kell, mert el kell, hogy hordjad,

S ha nem látják hát homokba írjad.

Emlékeidet, mik ide kötnek, homokba írjad,

Mit kölcsön adtál pénzt, sőt bizalmat, a porba írjad.

Így jóbarát lesz a fél világ,

Bár ínségedben éhenhalni hágy.

De biztasson , számíthatsz az Úrra

Ezt márványba vésd, ne írd a porba!