A hiba bennem van

Egyedül ültem le olvasni a parkban, 
Szomorú fűzfának védő árnyékában. 
A csalódottságra volt elég jó okom. 
Megbántott a világ,ezt vettem én zokon. 
Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom, 
Elém állt egy kisfiú,izgatott volt nagyon. 
Kipirult s kifulladt a játék hevében; 
Felhevülten így szólt:Néni,ide nézzen! 
Kezében elhervadt virág kornyadozott, 
Lankadt szirmai tán nem látták a napot. 
Halott virágával küldtem volna tova, 
Mosolyt színleltem hát,s bámultam máshova. 
Nem ment el,sőt inkább mellém ült a padra, 
Virágját szaglászta,s mondta kisvártatva: 
Az illata csodás,s bizony szép is nagyon. 
Itt szedtem magának,tiszta szívvel adom.
Haldokló virág volt,mit átadott, 
Ragyogó színe rég megkopott. 
Tudtam azonban,el kell fogadnom. 
A fiú különben tán sosem hagy nyugton. 
Nyúltam a növényért,hogy elvegyem tőle, 
De ő csak tartotta fel,a levegőbe. 
Ez addig nem tűnt fel,ekkor vettem észre, 
A fiúcska nem lát,mert hogy vak szegényke. 
Hangom megremegett,szememben könny égett, 
Megköszöntem neki,hogy talált ilyen szépet. 
Szívesen;-mondta,s vidáman elfutott. 
Nem tudta,hogy bennem mily mély nyomott hagyott. 
Eltűnődtem rajta,vajon mint láthatta .?
Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta. 
Honnan vette észre borús keservemet? 
Talán a szívével lát jól ez a gyerek? 
A vak gyermek szemével végre megértettem, 
A világgal nincs baj,itt a hiba bennem. 
Nem láttam meg eddig,milyen szép az élet 
Megfogadtam,hogy ezután élvezem a szépet. 
A hervatag kórót orromhoz emeltem, 
Gyönyörű rózsának illatát éreztem. 
Közben a fiúcska új gazzal kezében 
Egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.

Én merengő könnyesszemekkel néztem.!

 Cheryl Costello-Forshey